2017. január 20., péntek

A Divat Nagyasszonyának kalandos élete

Henry Gidel: Coco Chanel


Úgy talán másfél évvel ezelőtt olvastam el C.W. Gortner Mademoiselle Chanel elmeséli az életét című önéletrajzi ihletésű regényét Chanelről, ami nagyon magával ragadott és nagyon kíváncsivá tett arra, hogy még többet olvassak arról a nőről, aki gyökeresen átformálta a 20. század divatát. Keresgéltem egy ideig, hogy melyik legyen a következő olvasmányom róla és végül Henry Gidel Coco Chanel című kötete mellett tettem le a voksomat, ami egyben az idei várólista-csökkentés első olvasmánya is volt.

Gortner után természetesen tisztában voltam már Coco életének főbb történéseivel, azzal, hogy honnan hová és hogyan küzdötte fel magát. Ismertem nagy szerelmeinek történetét, a Chanel mint márkanév kialakulását, a világháborús időszakban való tevékenykedését és természetesen a nagy visszatérését is immár idős nőként. Mivel Gortner inkább regényt írt Chanel életéről, mint önéletrajzot, nekem annak az olvasása sokkal könnyebben és gyorsabban ment. Henry Gidel valóban életrajzot tett elém, stílusában tekintve is sokkal töményebb, szárazabb és némelykor nehezebben emészthetőbb volt, viszont talán részletgazdagabb is. Igaz, sokszor csóváltam a fejem, hogy több résznél is a Coco közelében lévő barátokat, ismeretségeket, ellenségeket olyan szinten mutatta be, amire szerintem Chanel életrajzához nem volt nagyon szükséges és néha eléggé elvesztem a nevek és évszámok tengerében.

"A természet adja húszéves arcunkat, az élet formálja a harmincévest; az ötvenévest azonban magunknak kell kiérdemelnünk."

Gortner könyvében a Chanel életében felbukkanó nagy szerelmek sokkal árnyaltabban szerepeltek, Gidel inkább a tényszerűségre törekedett, de például ennek hatásaként most kevésbé éreztem át a Coco életében hatalmas törést okozó első igazi, nagy szerelem elvesztésének fájdalmát. Amivel viszont Gidel jobban teljesített az Chanel üzletasszonyi voltának bemutatása volt. Ő inkább arra fókuszált, hogy hogyan is lett belőle a 20. századi divat egyik diktátora, micsoda változtatásokat hozott új stílusával, szemléletével, ruháival, ékszereivel és persze a híres-neves parfümjével a nők világába. Ha egy divattörténetet tanuló lány olvassa ezeket a részeket - miközben Chanel mellett a kor többi nagy tervezője is fel- vagy éppen letűnik -, az tuti, hogy örömében fel és alá ugrált volna. Nekem inkább plusz munkát adott, mert folyton a neten lógtam, hogy megnézzem kik is ezek (pl. Poiret).

"A munka is lehet kábítószer."

A fiatal Coco Chanel

Amit Gidel könyve nagyon jól összeszedett (vagy talán már én figyeltem inkább jobban ezekre a dolgokra) az az volt, hogy mit köszönhetnek (vagy lehet vannak, akik mondjuk a pokolba kívánják, ez ízlés dolga) Chanelnek a mai nők. Többek között ő volt az, aki a 20. század elején újfajta ruháival sutba dobta, dobatta a nőkkel a fűzőt.  Az ő nevéhez köthető annak a bizonyos kis fekete ruhának a megjelenése a nők ruhatárában 1926-ban (ez volt a kedvenc színe), a dolgozó nők akkor elmaradhatatlan egyenruhája a kétrészes tweed kosztüm, a bizsuk megjelenése a divatban és persze az ikonikus parfüm is meg még rengeteg egyéb, amiért érdemes volt elolvasnom ezt a könyvet. Még mindig úgy gondolom, hogy akármilyen szerepet is játszott Chanel a 2. világháború alatt, akárkinek volt a szeretője, besúgója szerintem hihetetlen életet tudhatott magáénak (bár iszonyatosan magányos lehetett) és hát az időskori visszatérése, felállása előtt pedig megemelem a kalapomat, azt a kis Girardit!

"A csúnyasághoz hozzá lehet szokni, az elhanyagoltsághoz sosem."


Kiadó: Európa
Kiadási év: Balla Katalin
Fordította: 2015

2017. január 16., hétfő

Új élet küszöbén

Colm Tóibín: Brooklyn


A tavalyi év egyik legemlékezetesebb moziélményét nyújtotta nekem a Brooklyn, így nem volt kérdéses, hogy szeretném elolvasni majd könyv formájában is. Természetesen így már tudtam a történet fonalát egészen az elejétől a végéig, mégis a könyv is csodálatos élményt nyújtott, elmondhatom, hogy nem választhattam volna jobban hogy mivel is kezdjem a 2017-es évet.



A könyv történetét pár mondatban össze lehet foglalni: Ellis Lacey az 1950-es években nővére közbenjárásával elhagyja kis írországi szülőfaluját és szerencsét próbál New Yorkban, Brooklynban. A kezdeti honvágy és egyedüllét után a befelé forduló, érzelmeit magába fojtó lány szép lassan felfedezi az amerikai nagyváros által nyújtott lehetőségeket, új barátokra, szerelemre, jó állásra talál és még tanulni is tud, mindezt úgy, hogy megőrzi romlatlanságát, őszinteségét. Amikor azt gondolná, hogy lassan sínen lesz az élete, egy családi tragédia hazaszólítja, ahol azzal a dilemmával kerül szembe, hogy most már hasonló életet tudna magának felépíteni szülőföldjén is - édesanyja ügyködésével a háttérben-, ezért felmerül a kérdés, hogy maradjon-e, azaz a kötelességtudat felül tudja-e írni benne a Brooklynban kialakított élete iránti ragaszkodását.

Rájöttem, hogy kellenek néha ezek a típusú el/lecsendesítő regények az én zaklatott lelkemnek. Hisz ez a könyv a szó jó értelmében annyira egyszerű és annyira hétköznapi, hogy az olvasónak pont ezért lesz egy biztonságos kikötő a nap végén. Egy átlagos, kissé visszahúzódó lány átlagos történetét, útkeresését, magára találását írja le, amivel azt hiszem mi, átlagos emberek nagyon gyorsan azonosulni tudunk. Számomra ennek a regénynek a különlegessége ebben az egyszerűségében rejlik. Ahogy a mondatok egymás mellé kerülve olyan történetet adnak, amelyet szerintem Amerikában nagyon sok bevándorló család leszármazottja végighallgathatott már a déd- vagy nagyszülei elmesélésében. 

Bár azt gondoljuk, hogy sok minden nem történik a könyvben, a két főszereplője mutat egy lassú karakterfejlődést. Ellisnél sokszor éreztem azt az elején, hogy csak sodródik az árral, hagyja magát levenni vagy feltenni egy-egy polcra mint valami játékbaba, de aztán - szerintem pont Tony, az első szerelem színrelépésével - szép lassan magára, saját hangjára talál és nem visszavágyik a hazájába, a múltjába, hanem előretekint, tervezi az eljövendő napokat, hónapokat Brooklynban. Tony pedig igazán olyan udvarlója lett a Ellisnek, akit minden anya kívánhat a lányának: a kezdeti bohókás udvarlás után a nagy tragédiában igazi férfiként áll szerelme mellett, a honvágytól gyötört lányt bevonja nagy olasz családjának életébe, egyszóval jövőt, közös jövőt mutat a lánynak. A kérdés már csak az, hogy Ellis melyik jövőt választja magának, életében először ő lesz az, aki meghozza az életét érintő legfontosabb döntést.

"Minden naphoz, gondolta, kellene egy másik egész nap, hogy átgondolja és elraktározza, mi történt, hogy kiűzze magából, és ne tartsa ébren éjszaka, vagy ne villanjanak fel álmaiban a történtek, és más sem, aminek semmi köze semmilyen ismerős dologhoz, csak színek és embertömegek féktelen és sebes áradata."


Kiadó: Park
Kiadási év: 2016
Fordította: Greskovits Endre

2017. január 10., kedd

Selejtezés könyvmoly módra

Soha nem gondoltam volna magamról, hogy elérek egyszer arra a pontra, ami most történt. Már napok, hetek óta piszkált valami, nevezetesen az, hogy rendet kellene tegyek a könyveim között. Azok között, amelyeket az évek alatt halmoztam fel, a tavalyi beszerzések között, amelyekből párat megbántam, az elfekvőek között, az évek óta dobozokban porosodók között. Mivel az életterem elég kicsi, ezért minden évben küzdök a helyhiánnyal és ez természetesen a könyvespolcomon mutatkozik meg legelőször. Akárhogy is nézem, évente kb. 30-40 könyv kerül hozzám, ezeknek helyet találni óriási kihívást jelent számomra, pedig már így is vannak dupla sorban sorakozó könyvek, fekvő-álló kupac egymáson a könyvespolcon, szóval trükközöm keményen. Úgyhogy vettem egy nagy levegőt és elkezdtem. A végeredmény az lett, hogy most, így első körben úgy 40-45 könyvet szanáltam ki. Gondolkodás nélkül. Mert éreztem, hogy már nem kellenek, hogy hiába vettem vagy kaptam meg őket évekkel ezelőtt, egy porcikám sem kívánja az olvasásukat, hogy nem szerettem őket olvasás alatt, hogy azért ne legyenek ott a polcomon, mert az milyen menő, ha van egy példányom belőle, vagy épp kötelező minden könyvmolynál ha igazi könyvmolynak gondolod magad. És igazából egyiket sem bántam, hogy ment a selejtezős kupacba. Ennek több oka is van. 
Egyrészt már próbáltam őket eladni, nem ment. A cseréről szeretnék leszokni, mert nekem már nem éri meg, néha olyan cserébe is belementem, ami részemről csak tessék-lássák volt. Tehát első körben megtettem azt a lépést, hogy pénzért próbáltam tőlük megszabadulni. 
Másrészt a kupac negyede ismerőseimhez, rokonaimhoz kerül. Tudom, hogy ők örülni fognak neki, szívesen olvassák majd, vigyáznak majd rájuk. 
Harmadrészt felhívtam a könyvtárt, ahová rendszeresen járok, hogy bevihetek-e hozzájuk "pár" könyvet. Örömmel vették és mikor vittem a két szatyornyi cuccot, ugyan a kezem majd leszakadt, de én valahogy könnyebb lettem. Ahová vittem, ott jó helyük lesz, sokan járnak a könyvtárba, így több embernek megadom az esélyt az olvasásukra, nekem pedig lett egy kicsivel több helyem. Ami arra jó, hogy amit idén tervezek beszerezni, azoknak ne kelljen a helyet kicentizni és a beszerzéseim is sokkal átgondoltabbak legyenek, mert valahogy erre a szinte is most jutottam el. Nem kell minden. Nem kell rögtön. Nem kell minden akcióra ráharapni. Majd. Ha igazán akarom. Csak azon csodálkozom, hogy most sikerült eljutnom erre a szintre... Majd egy félév múlva tervezek még egy kört, addig lehet, hogy belül még több könyvet elengedek, illetve látni fogom már azt is, hogy az idei beszerzéseimmel hogyan is állok. De ez most nagyon jól esett, klassz így indítani az évet!

2017. január 3., kedd

Így csökken a várólistám 2017-ben

Lobo 2017-re is meghirdette a várólistánk csökkentésére irányuló játékot. Szándékosan nem nevezem kihívásnak, mert bár az, de én minden évben játéknak tekintem és nem görcsölök rajta, hogy sikerül-e vagy sem. Amit szeretek benne, az az év végi tervezgetés, hogy milyen könyvek kerüljenek bele az alap 12-es kupacba, mik legyenek tartalékok, legyenek-e egyáltalán tartalékok. A 2016-os etapra alapvetően csupa szórakoztató olvasmányt válogattam össze, semmilyen nagy klasszikus, vagy egy 1000 oldalas féltégla nem szerepelt rajta. Ugyanezen elgondolás mentén állítottam össze az idei listámat is, amelyben jórészt a tavaly vásárolt, ámde el nem olvasott könyveim vannak, a játékszabálynak megfelelően ezek mind fél évnél korábbi megjelenésűek, vagy olyanok, amelyeket régóta szeretnék már sorra keríteni.

Az alap 12-es listám

Henry Gidel: Coco Chanel: olvastam már Chanel életéről egy regényt, és annyira megfogott ennek a nőnek az pályája, sorsa, hogy tavaly akciósan lecsaptam Henry Gidel könyvére is. Rájöttem, hogy szeretem ezeket a fél-fiction életrajzi könyveket.
Szabó Magda: Az ajtó: tavaly kaptam az egyik barátnőmtől, épp itt lenne az ideje Szabó Magdától egy "felnőtt" könyvet olvasnom.
Joanne Harris: Szent bolondok: szerintem nem kell magyaráznom. Imádom Harrist, még pár könyve olvasatlan, így itt a helye.
Angela Carter: Esték a cirkuszban: régóta vár már a sorára ez a könyv is, bízom benne, hogy be fog jönni, sok pozitív véleményt olvastam már róla.
Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája: ez is ezer éve a radaromon van, nagyon sokan dicsérik és szeretik, ráadásul 2016-ban új köntösben újra megjelentette a Geopen, ezért is figyeltem fel rá újra.
Joyce Carol Oates: Luxusvilág: több évvel ezelőtt vettem meg még a nagy nyári Alexandrás akció keretében, kb 500 Ft-ot fizettem érte. 
Lori Gottlieb: Légy a felesége!: nyugalom, nem vagyok férjvadász, csak egyedülállóként szeretnék arról olvasni, hogy mit tehetek meg még vagy hogyan gondolkozzam másképp a társkeresés területén.
Jandy Nelson: Neked adom a napot: úgy gondoltam, azért kell egy kis ifjúsági könyv is a listára és tavaly több bloggernél is nagyon jó vélemények születtek erről a könyvről.
John Steinbeck: Lement a hold: rájöttem, hogy szeretem ahogy Steinbeck ír, az Édentől keletre egy nagy kedvencem. Folytatom az íróval való ismerkedést.
George Orwell: Állatfarm: ezzel egy nagy hiányosságomat szeretném pótolni. A könyv ominózus jelszavát természetesen én is ismerem, de most itt az ideje egészben elolvasni a történetet.
Alice Hoffman: The Story Sisters: szintén kedvenc írónőm, tavalyi beszerzés és kell az angol gyakorlás, így ennek a könyvnek a beválogatása nem is volt kétséges.
Nyári Krisztián: Így szerettek ők 2: még 2015-ös karácsonyi ajándékom, az első részt nagyon szerettem, remélem, a másodikban is sok csemegéznivalót fogok majd találni.

A hiányzó kettő könyvtárból jön majd.

A felsorakozott cserecsapat

Tan Twan Eng: Az Esti ködök kertje
Angela Marsons: Elfojtott sikoly
Jojo Moyes: Tiltott gyümölcs
Susan Kay: Fantom
Gillian Flynn: Sharp Objects
John Scalzi: Az utolsó gyarmat
Mika Walturi: Szinuhe
Karen Marie Moning: Új nap virrad
Ray Bradbury: Marsbéli krónikák

Összesen 21 könyv szerepel a listámon és idén cél az, hogy az alapot mindenképpen teljesítsem, de most úgy érzem, hogy annyira jó könyveket szedtem össze, hogy jó lenne mind a 21-et elolvasni. Ha nem, akkor sem történik semmi, a lényeg úgyis az örömteli olvasás idén is. Hajrá mindenkinek, aki játszik 2017-ben!

2017. január 1., vasárnap

Könyves búcsú 2016-tól

Forrás
Ahogy elkezdtem olvasni a többiek 2016-os zárását, úgy látom, elég vegyes évet zártunk. Volt, aki jó szívvel gondol 2016-ra, de sokaknak küzdelmes, szomorú év volt. Ha a nagyvilágban zajló történésekre nézek vissza, akkor sok olyan esemény történt, amelyre nem gondolhatunk vissza úgy, hogy ne szoruljon össze a torkunk, vagy ne üljünk az események előtt értetlenül. Csak remélni merem, hogy 2017-ben nem folytatódik ez a tendencia!

Könyves sarokszámok 2016-ban

A tavalyi év során 87 könyvet olvastam el, egy regényt hagytam félbe. Ez ugyan elmarad a 2015-ös mennyiségtől, de ez nem is érdekel, nem a mennyiség a lényeg. Ez kb. 25 ezer oldalt jelent, innen nézve azért ez nem kevés. Ebben volt 6 darab mesekönyv is, összesen csak 3 könyvet olvastam angolul (amin jövőre szeretnék változtatni) és a 12 várólistacsökkentős történet is benne van a kupacban. A férfi - női szerzők aránya 38 - 62%, pedig simán úgy gondoltam volna, hogy alig olvastam pasik tollából, úgyhogy ennek a százaléknak azért örülök.  Az év vége felé megcsapott az újraolvasási láz, az év folyamán 6 könyvet vettem le újra a polcról, mindegyik újra jó élményt jelentett, ezért idén tervezem, hogy ezt a "projektet" folytatom. Amit jó volt most látni az az, hogy 19 nemzettől olvastam az év során, bár ebben legnagyobb részt megint az amerikai szerzők szerepelnek és elég gyér a magyarok aránya, csak 18%.

A beszerzéseimet nézve a 2015-ös 38-as számot meghaladtam, összesen 47 új szerzemény került hozzám. Ebből 34-et vettem, 2-öt cseréltem és 11-et kaptam ajándékba. Négy olyan könyvet vettem meg, amit korábban már olvastam, de nem volt saját példányom. A beszerzettek 60%-át sikerült az adott évben el is olvasnom. Amelyiket pedig nem, azt az idei vcs-s játékba beválogattam, így 2017 során remélem kipipálhatom a tavalyiakat. Amúgy visszanézve a beszerzéseimet, kb az ötödét már megbántam, volt, amit sikerült is azóta eladnom, így jövőre biztos, hogy óvatosabban fogok vásárolni.

A legrosszabbak:
  1. Beletört a bicskám Claire North-tól Harry August csodálatos életébe. A szerencsém az volt, hogy könyvtárból került hozzám. Nem az én regényem volt, félbe is hagytam.
  2. Brynjulf Jung Tjonn: A világ legszebb mosolya - szerintem túlértékelt könyv, én sokkal többet vártam tőle.
  3. Gretchen Rubin: Jobban, mint valaha - szintén nem értem a nagy rajongást, engem baromira idegesített a stílus, és igazából olyan nagyon hasznos tippeket sem találtam benne.

A legjobbak (abban a sorrendben, ahogy olvastam őket):
  1. Joanne Harris: Kékszeműfiú
  2. Cheryl Strayed: Vadon
  3. Alice Hoffman: Skylight Confession
  4. Jude Morgan: A bánat íze
  5. Julie Orringer: Légzőgyakorlat fuldoklóknak
  6. Szécsi Noémi - Géra Eleonóra: A budapesti úrinő magánélete
  7. Baráth Katalin: Arkangyal éjjel
  8. Tóth Olga: Csupasz nyulak
  9. Madeline Miller: Akhilleusz dala
Ha ki kellene választanom az év könyvét ebből, azt hiszem a Vadon lenne az. Nagyon sokat adott nekem ez a történet, szerintem ez is többszöri újraolvasós könyvem lesz majd.

A legjobb sorozat folytatások:
  1. Roberth Galbraith: Gonosz pálya
  2. Dennis Lehane: Hideg nyomon
  3. Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok

Könyves célok 2017-re

2016-os évem képekben
Bár már régóta nem fogadok meg újév alkalmából semmit, de azért vannak terveim, céljaim, vagy legalábbis néhány irányvonal, hogy merre is haladjak tovább. Szeretnék kevesebb könyvet venni és azt átgondoltabban, azaz jó lenne nem az akciók hatása alá kerülni, meg az új megjelenéseknél várni néhány véleményt, hogy kell-e nekem, illetve  hallgatni a megérzéseimre (és akkor pl. nem lesz olyan csalódásom mint a Rengeteg esetében). A könyvtározást is folytatni fogom, de itt is jó lenne egy limitet szabni, havi 1-2 könyv bőven elég lenne. A mennyiséget tekintve szeretnék kevesebbet olvasni, havi 4-5 könyvet lőttem be magamnak. Néha azt érzem, hogy túl sok impulzus ér a túl sok könyv miatt, és hiányzik az az igazi belemerülős olvasás, mert van jó néhány olyan könyv, ami csak úgy átfolyt rajtam. Ehhez kapcsolódóan még azt terveztem be magamnak, hogy szeretném leküzdeni a vastag monstrumok iránti ellenérzéseimet. Ha egy hónapban csak pl. a Fényességek vagy éppen Az aranypinty kerül a kezem közé, az is szuper dolog lesz majd. Körbenézve a polcomon van néhány ilyen könyv, ami már évek óta porosodik, szeretném megadni nekik az esélyt. A blogon is szeretnék aktívabb lenni, év elején mindig megvan a lendület, írok majdnem minden olvasott könyvemről, de ez az év második felére valahogy megkopik mindig, talán idén nem így lesz. Majd egy év múlva kiderül, hogy mit sikerült ezekből megvalósítanom!

Személyes vonatkozásban ez az év is feladta nekem a leckét, azt hiszem változott elég erőteljesen a hozzáállásom sok mindenhez. Egy évvel ezelőtt felállítottam néhány tervet, ennek kb. a felét sikerült megvalósítanom, és volt olyan, ami ugyan összejött, de nem úgy ahogy azt én terveztem, így ebből is ki- illetve továbbléptem. És bár most nem olyan helyzetben vagyok, ahogy azt elterveztem az év végére, mégis, valahogy megerősödtem, gyűjtöttem egy kis önbizalmat, rájöttem, hogy el kell engednem bizonyos gondolatokat, álmokat, embereket, barátokat, attitűdöket. De mindezek ellenére most optimistán várom, hogy 2017-ben megtaláljam mindazt, amit szeretnék, még ha át is kellett kicsit formálnom az elképzeléseimet, az biztos, hogy én beleadok mindent amit tudok. 2016 bár sok mindent elsodort az életemből, hozott újat is, új ismeretségeket, új barátságokat, új tudást, aminek nagyon örülök és hálás is vagyok, remélem ezek idén tovább erősödnek, tovább fejlődnek majd 

Addig is kívánok Mindenkinek egy szuper, könyvekben, olvasásban, szép pillanatokban gazdag új évet!


A többiek évzárása:

2016. december 30., péntek

Decemberi könyves örömök

Rettentő furcsa, hogy a 2016-os év utolsó könyves zárását írom éppen. Nem tudom hová tűnt el ez az év, főleg ez az utolsó hónap, de - és tudom, hogy ezt szinte minden alkalommal elmondjuk - hihetetlen gyorsan eltelt. Könyves szempontból csudajó könyvek kerültek hozzám, illetve a hónap eleji megtorpanást követően végül is sikerült elég sokat olvasnom. Minden egyebet tekintve felemás lett a hónap, de ha szomorkodtam, vagy éppen el is keseredtem valami miatt, sok barátra számíthattam, akik biztatnak és ott állnak mellettem, ami nagy erőt ad és szuper érzés.

De akkor lássuk a beszerzéseket! Két könyvet vásároltam saját magamnak, ebből az egyik Leslye Walton Ava Lavander különös és szépséges bánata volt, ami egy csodás köntösbe bújtatott olvasmány. Ahogy megvettem el is olvastam, és sajnos nem voltam vele teljesen elégedett, de ezt szerintem annak köszönhető, hogy ebben a kategóriában nálam Alice Hoffman nagyon magasra tette a lécet, amit az írónő nem tudott megugrani. A másik vásárlásom Böszörményi Gyula Ambrózy báró sorozatának 3. kötete volt, az Ármány és kézfogó. Sajnos nem írhatom le, hogy a trilógia zárókötetéről van szó, mert ugyan első körben így tervezték, végül mégsem fejeződik be Mili, Emma és Richárd kalandja ezzel a résszel, ami nekem picit csalódás. Nagyon vártam ezt a részt, rákészültem, hogy végre mindennek a végére pont kerül majd, erre kiderül, hogy nem. Persze a rajongó énem örül egy újabb történetnek, de nem teljes az örömöm, ráadásul ki tudja mikor érkezik az újabb rész (azt már nem is merem leírni, hogy az lesz a zárókötet ...).
Itt persze még nem értek véget a beszerzések, bár a többit már a karácsonynak köszönhetem. Négy könyv várt a karácsonyfa alatt. Ezek közül Eduardo Sacheri Ilyen a boldogság c. regényét a barátnőmtől kaptam, amit pont ma be is fejeztem és igazán kedves, aranyos történet volt, jó lezárása lett ez az évnek. A családomtól három nagyon vágyott könyv került hozzám: M.O. Walsh Fényed ki ne hunyjon, Elena Ferrante Briliáns barátnőm és Colm Toibín Brooklyn. Az a "baj", hogy azt súgja a hatodik érzékem, hogy szuper könyvekről van szó és egyszerűen nem akarom rájuk vetni magam, hanem tartalékolom őket 2017-re (tudom, egy nap múlva itt van :)).

Olvasások terén nagyon nehezen indultam decemberben. Egy mesekönyvvel kezdtem, amit két pöttöm lánykának vettem, ez pedig a Hókirálynő volt. Nagyon megtetszettek az illusztrációk, felnőttként is teljesen bele tudtam magam élni Andersen meséjébe. Aztán, hogy azért a karácsonyi hangulat is megjöjjön Dash és Lily történetét folytattam angolul, The Twelve days of Dash & Lilyt olvastam nagy lelkesedéssel. Kevésbé rózsaszín ez a kötet az elsőhöz képest, de nagyon jól sikerült folytatás lett.  Majd két újraolvasásom is volt. Elsőként Maria de los Santos És besétált a szerelem c. kötetét olvastam el sokadjára, majd Popper Péter Lélekrágcsálók c. könyvét vettem le újra a polcról. Mindkettő hozta azt az érzést, amit elsőre is kaptam tőlük. Ezek után már semmi komolyra nem volt agykapacitásom, egyszerű kis kedves sztorikra vágytam, így folytattam a Bridgerton sorozatot Julia Quinntől a 3. résszel (Tisztességes ajánlat), majd az ajándékba kapott Ilyen a boldogság zárta az idei évem olvasmányainak sorát. 

Az olvasások mellett a december pörgősre és pihenősre is sikeredett: sokszor tudtam a barátaimmal találkozni, kávézni egyet, beülni beszélgetni, összefutni és együtt vásárolni, együtt enni és inni finomakat, még a volt kollégáimmal is volt egy "céges karácsonyi bulink", illetve a legjobb barátnőm a családjával is eljött Budapestre egy rövid látogatásra és így a keresztlányomnak meg tudtam mutatni az itteni karácsonyi vásárt. Szóval voltak jó pillanatok, meg pihenős ünnepi napok és ha végül is nem úgy zárom ezt a decembert, mint ahogy azt az év elején elképzeltem és terveztem, akkor sem keseredem el, legalább megvan a jövő évi feladatom, amihez ebben a hónapban tudtam egy kis önbizalmat gyűjteni.


A többiek is zárták a hónapot:

2016. december 25., vasárnap

Boldog karácsonyt!

Idén több számomra kedves embernek nem úgy indult a karácsony előtti időszaka, ahogy szerették volna, így most valóban nem kívánok mást csak egy nyugodt, békés, meleg, csendes és stresszmentes karácsonyi ünnepeket minden könyvet szeretőnek, olvasónak, bloggernek, barátnak, csak úgy idetévedőnek! Kívánom Mindenkinek, hogy legalább erre a pár napra legyen olyan ez az időszak, hogy meg tudjunk pihenni egy kicsit a nagy rohanás közepette!

Forrás

A Könyek & Kávé blogon Annánál olvastam egy nagyon aranyos, karácsonyi könyves taget, amelyet most úgy gondoltam, hogy én is kitöltök, rég nem csináltam hasonlót, pedig másoknál nagyon szeretem ezeket olvasgatni.


1. Várakozás: Az izgalom a tetőfokára hág! Melyik könyv(ek) megjelenését várod a legjobban?

Jövőre nagyon rápörögtem Dennis Lehane Az éjszaka törvénye című regényére. Januárban hozza el nekünk az Agave, és már alig várom, hogy olvashassam, nagy öröm számomra, hogy kapunk egy új Lehane-regényt.

2. Karácsonyi dalok: Melyik könyvről vagy íróról nem tudsz nem dicshimnuszokat zengeni?

Ha író, akkor azt hiszem nagy az imádatom Joanne Harris, Anna Gavalda, Alice Hoffman, Fabio Volo és a fent említett Lehane irányában. Nagyon szeretek tőlük olvasni, nem is csalódtam még bennük.

3. Mézeskalács házikók: Melyik könyvnek vagy sorozatnak van a legcsodálatosabban felépített világa?

Fú, ezzel a kérdéssel eléggé bajban vagyok. A válasz valamilyen fantasy után kiált, de én nem sok ilyen könyvet olvasok. Szóval egy picit csalok és inkább a megteremtett atmoszférára koncentrálok a válasznál. Az egyik kedvenc világom, amiben nagyon jó volt elmerülni az Zafóntól az Elfeledett Könyvek Temetője volt. Mivel nemrég beszereztem ennek a sorozatnak az új kiadását, ezért jövőre újra is fogom őket olvasni.

4. Karácsonyi ének: A kedvenc klasszikusod, amit rég el szeretnél már olvasni.

Klasszikusokból rengeteg elmaradásom van. Ami évek óta húzódik az az Anna Karenina és A Mester és Margaritát is már régóta tervezem.

5. Karácsonyi édességek: Milyen könyvet szeretnél karácsonyra kapni?

Nagyon szerettem volna megkapni Elena Ferrante Briliáns barátnőm című regényét, amely egy sorozat első kötete. És tegnap este meg is találtam a fa alatt, úgyhogy a jövő évet is szuper olvasmánnyal tudom majd indítani!

6. Gyertyák az ablakban: Melyik könyvtől lesz meleg, meghitt hangulatod?

Legutóbb a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság újraolvasásakor éreztem ezt az igazán meleg, hívogató hangulatot, amikor minden egyes alkalommal mikor kinyitod a könyvet, rögtön megcsap az otthonosság érzése. Első alkalommal is nagyon szerettem olvasni, de most másodjára még többet kaptam ettől a könyvtől.

7. Karácsonyfa és dekoráció: Melyek a kedvenc könyvborítóid?

Eléggé bajban vagyok ezzel a témával, mert bár nagyon szeretem a szuper könyvborítókat, a kimondottan karácsonyi témájú könyvekét nem nagyon ismerem. De például a Dash és Lily sorozat két kötete szerintem nagyon bájosra, a történethez remekül illőre sikerült.

8. A karácsony örömei: Mit szeretsz a karácsonyban? Melyek a kedvenc karácsonyi emlékeid?

Azt hiszem én magát a karácsonyt megelőző rákészülős időszakot szeretem. Amikor a barátokkal előtte tudunk még időt szakítani egymásra, beülni valahová egy jó kávéra vagy forralt borra és beszélgetünk mondjuk két ajándékvásárlás között. Szeretek ráhangolódni, mert felnőttként már teljesen mást jelent ez is. Szeretem megtervezni, hogy mit fogok sütni, hogy kinek mit fogok ajándékba adni, szeretek karácsonyi vásárban nézelődni, az esti fényeket megcsodálni. Az egyik kedvenc emlékem pedig az, amikor egy trilógiát kaptam tiniként ajándékba és az egész karácsony arról szólt, hogy hevertem az ágyamban és csak olvastam. Azóta igazi könyvmolyként pedig minden évben van könyv (vagy csak az van) a karácsonyfa alatt és hasonlóképpen töltöm az ünnepeket.

Kellemes ünnepeket!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...