A kisvárosi vénlány története

Adriana Trigiani: Életünk legszebb nyara

Nem ez volt az első könyvem Adriana Trigianitól. Sőt, ez az utolsó, amit a magyar megjelenések közül még nem olvastam és végre sikerült megszereznem (az antikváriumokban csodákra akadhatunk). Épp ezért, mivel már tudtam, hogy mire számíthatok nagy elvárásokkal kezdtem neki és mondhatom, hogy most sem csalódtam, mert azt kaptam, amire számítottam. Egy jó kis kikapcsolódást, egy menekülést a nagyvárosi pörgés elől, pár nyugalmas órát, amikor olyan helyre, olyan emberek közé kerülhettem, amire mindig is vágytam.

A könyv főhősnője egy 35 éves vénlány, Ave Maria (csodás név, nem igaz?) aki Big Stone Gap nevű kisvárosban éli mindennapjait és a helyi patika tulajdonosa. Életében nagy törés történt, nemrég vesztette el szeretett édesanyját és most úgy érzi egy szál maga van a világban és nem tudja merre, hogyan tovább. Szerencsére még sincs egyedül, hisz körülveszik őt a barátai: Theodore, aki a helyi iskolában tanít, és a mazsoretteket is koreografálja, Iva Lou, aki a helyi mozgókönyvtárt üzemelteti, Fleeta, a patikabeli kisegítő, Pearl, a fiatal és önbizalom hiánytól szenvedő diáklány, akit Ave Maria vesz a szárnyai alá és Jack MacChesney, a segítőkész bányász. Mikor Ave Maria úgy gondolja, hogy az élete nem is lehetne ennél jobban mélyponton, pedig ő aztán igazán igyekszik elfoglalni magát (vezeti a patikát, amatőr színdarabot rendez minden évben, önkéntes mentős és nem mellesleg olvasni is imád a mozgókönyvtárból), szóval akkor előkerül egy csontváz a szekrényből, ami mindent fenekestül felforgat (és elég csak annyit mondanom, hogy Ave Maria kezét többször is megkérik és végre eljut a kisváros falain túlra is). De azt hiszem épp ez a kor az, amikor az ember lánya életében kell egy kis felfordulás, valami izgalom, hogy végre úgy érezhesse Ave Maria is, hogy nem csak egy mellékszereplő a saját életében. Higgyétek el, a végére igazi irigyelésre méltó élete lesz.

Ha keresnem kellene egy szót, amivel a könyvet jellemezhetném, azt mondanám, hogy bájos. Adott egy kisváros Big Stone Gap, ahol mindenki mindenkit ismer és persze mindenki mindent tud, itt aztán nem maradhat titokban semmi. De amikor gondok és bajok történnek, akkor ezek az emberek igazán összetartóak, mindenki ott segít ahol csak tud és nem tipornak át a másikon. Úgy érzem Adriana Trigiani igazi erőssége ebben rejlik, hogy olyan atmoszférát teremt, annyira jól bemutatja a helyieket és a kisvárost, hogy szinte én is ott sétáltam és vártam Ave Mariaval együtt a mozgókönyvtárat. Persze mint kiderült nem véletlen, hogy az írónő ennyire jól be tudta mutatni ezt a virginiai hegyek között megbújó kisvárost, hisz ő is itt nőtt fel.

(Forrás: www.bigstonegap.org)

A regénnyel kapcsolatban két dolgot kifogásolok csak: az egyik, hogy ez egy sorozat első része (bár  ettől függetlenül egymagában is élvezhető a történet). Sajnos úgy tűnik, hogy a többi részre nem számíthatunk, pedig, ahogy olvastam az interneten a következő három kötet is bővelkedik meglepetésekben, boldog-szomorú történésekben, egyszóval én nagyon szívesen olvasnám őket. A másik, hogy a magyar kiadás borítóját nem nagyon tudom hová tenni, mert szerintem nem sok köze van a történethez. Ellenben az angol nyelvű kiadás szerintem nagyon találó lett.

(Forrás: www.goodreads.com)

Értékelésem: 4 / 5-ből

Kiadó: Geopen Könyvkiadó

Kiadás éve: 2004

Fordította: Szűr-Szabó Katalin

A sorozat további kötetei (magyarul nem jelent meg): Big Cherry Holler, Milk Glass Moon, Home to Big Stone Gap