Megidézve #5

Lassan egy újabb, számomra nagyon kedves könyv végére érek. Kedves, mert kisegített az egy hétig tartó olvasási válságomból, és kedves, mert a történet, a szereplők, a hangulat nagyon megfogott. Hogy ki írta? Joanne Harris, aki most már menthetetlenül az egyik kedvenc írómmá lépett elő, mert a hangulat megteremtéshez iszonyatosan ért. 

A regény címe: Partvidékiek.

"(...) még nagyobb lelkesedéssel vetettem bele magam a festésbe. Még soha nem éreztem ilyen közel magam a témámhoz. Les Salantsot és a salantsiakat festettem: a bájos Mercédest rövid szoknyáiban, Charlotte Prossage-t, amint a kékesfekete viharfelhők előterében a száraz ruhát viszi be, derékig meztelen fiatalembereket, ahogy a sós mocsarakban dolgoznak, és mellettük a sókupacok sivár fehére olyan, mint egy idegen bolygó látképe, Alain Guénolét az Eleanore 2 orrában, mint egy kelta törzsfőnököt, Omert megfontolt és mulatságos arckifejezésével, Flynnt, ahogy a vízparton gyűjtöget, vagy egyvitorlájú csónakjában ül, vagy homáros hálót emel ki a vízből, haját vitorlavászonnal köti össze, s egyik kezével a naptól óvja a szemét ...

(...)

A mostaniakhoz képest a régi képeim a téli sziget lágy szürkéire és barnáira korlátozott színeivel hidegek és zordak voltak. De palettámra, akárcsak a faluba, beköszöntött a nyár, és magával hozta a tamariszkusz tompa rózsaszínjét, a rekettye, a sünzanót és a mimóza sárgáját, a halászbóják narancsát, a tökéletesen tiszta kék eget és a szigeti hajók vörös vitorláját."

(Kép forrása: saját fotó)

Kívánságlistások

Már látom előre, hogy a szeptember nagyon veszedelmes hónap lesz a pénztárcámra nézve. Augusztus utolsó előtti hetét olvasási válsággal küzdve töltöttem, de ez természetesen nem akadályozott meg abban, hogy a közelgő megjelenések között ne nézelődjek, és persze ne találjak magamnak "ezt muszáj olvasnom" típusú könyveket.

Az első, általam kiszemelt könyv már több helyen kapható, de van, ahol még csak előrendelhető státuszú. Mindenesetre rögtön megakadt rajta a szemem, mert egy család történetét meséli el az olasz történelem egy szakaszának bemutatásával. Mindkettő téma szívemhez nagyon közelálló.

Elsa Morante: A történelem

 

Fülszöveg:

Ida Ramundo egy anarchista érzelmű calabriai tanító és egy padovai zsidó asszony korán elárvult és korán megözvegyült lánya. Tanítónő egy római iskolában. Kamasz fiával, a zsidó származásáról mit sem sejtő, lelkes fasiszta Ninóval éppen akkor marad magára, amikor a legnagyobb szüksége volna védelemre: az Olaszországban is életbe lépő faji törvények idején. S minthogy a baj nem jár egyedül, Idát teherbe ejti egy Rómán átutazó részeg náci, egy gyengédségre vágyó gyerekkatona. Az asszony törékeny idegrendszere a háborúval, a nélkülözéssel, a hontalansággal, a bujkálással járó nehéz próbatételek során lassan felőrlődik - sorsa nyilvánvalóan eleve meg van pecsételve, kisember nem nyerhet háborút.
Elsa Morante regénye egy évszázad lírai és drámai elemekkel átszőtt epikus krónikája, megrendítő jelképes történet egy családról, amelyben ember, állat és eszme csak nyomorult gyalog egy „tízezer éve tartó botrány”, a történelem sakktábláján.

Elsa Morante száz éve született. A XX. századi olasz irodalom kiemelkedő prózaírójaként vonult be a világirodalom történetébe. Ebből a regényéből Luigi Comencini - Claudia Cardinale főszereplésével - emlékezetes filmet rendezett. 

Európa Könyvkiadó

Ár: 3.900 Ft

Oldalszám: 796

A második könyvet be kell valljam, hogy nem én találtam meg magamnak, hanem egy nagyon kedves ismerősöm, Csenga hívta fel rá a figyelmem, mert ő is és én is nagy kávé rajongók vagyunk, illetve tudja, hogy engem a történelmi regényekkel bármikor le lehet venni a lábamról. No meg szerintem ennek a borítónak igazán nem lehet ellenállni, telitalálat lett.

Helena Marten: A kávé illata

Fülszöveg:

Johanna Berger a férje halálos ágyánál ígéretet tesz, hogy egyedül viszi tovább a családi kávéházat. Az asszony számtalan nehézséggel kénytelen szembenézni, de kitartása, a kávé iránt érzett szenvedélye és a zsidó hegedűs, Gabriel Stern segítségével a város legjobb helyévé teszi a Kávémalmot. Ezt azonban nem mindenki nézi jó szemmel, Johanna egy gonosz összeesküvés kellős közepében találja magát, az őt leginkább gyűlölő kocsmáros aljas támadások sorát eszeli ki, hogy tönkretegye az asszonyt. Az irigykedők bosszúja egészen Velencéig, majd Isztambulig hajszolja.

Johanna kalandos útja során mindent megtanul a kávékészítés művészetéről, és végül még a szultán udvarába is bejárása lesz, ahol dicsőség és újabb intrikák várnak rá. De sem a titkos tudás, sem a gazdagság, sem a kávé illatos gőze nem feledteti azt, hogy mit hagyott otthon, hogy csak egy hely létezhet, ahol a boldogságot megtalálhatja…

Helena Marten izgalmas regénye az 1730-as évek Frankfurtjába, a kávékészítés és a kávéházak csodálatosan gazdag világába kalauzolja az olvasót egy bátor fiatalasszony és egy tiltott szerelem történetén keresztül.

Megjelenik: 2012. szeptember 18.

 

General Press

Ár: 3.800 Ft

Oldalszám: 528

 

Szemfényvesztés vagy boszorkányság?

Agatha Christie: Bűbájos gyilkosok

Nem tudom, hogy augusztus folyamán mi történt velem, de már a második Agatha Christie regényt vettem le a polcomról. Ráadásul ez a könyv egy olyan történet volt, amelyet nem láttam filmen, nem olvastam még angolul, szóval abszolút ismeretlen volt számomra.

Egy kicsit féltem tőle, hogy majd csalódni fogok, mert több olyan véleményt olvastam erről a regényről, hogy olyan mintha nem is a Krimi Királynője írta volna. Kíváncsi voltam rá, hogy vajon a könyv elolvasása után én hasonlóan érzek-e, lesz-e bennem esetleg valami fajta hiányérzet. 

Aztán azért is vártam, hogy mennyire fog lekötni a történet, mert ebben se Poirot, se Miss Marple nem szerepel. Mindezekkel az érzésekkel, kérdésekkel vágtam bele az olvasásba és bár be kell valljam, a történet elején egy kicsit döcögősen hangolódtam rá, amint beindult a nyomozás, én úgy vesztem bele a bűbájosságba.

A regény elején egy kisváros helyi papját, Gorman atyát egy haldokló hölgyhöz hívják. Azt nem tudjuk meg, hogy mit gyónt meg ez a hölgy, csak annyit, hogy Gorman atya készít egy listát, amelyen nevek találhatóak és a megszokott útvonalán indul haza este a gyónás után. Csakhogy haza már nem érkezik meg, mert az éjszaka folyamán valaki megöli.

Itt lép be a képbe Lejeune felügyelő és Dr. Corrigan, akiknek önkéntes segítője akad Mark Easterbrook személyében. A fiatalember foglalkozása szerint történész, azaz egy gyilkosság felderítése jó messze áll tőle. Végül akaratlanul sodródik bele az események kellős közepébe és a nyomozásba is, de aztán ő lesz az, akinek az elbeszéléséből az egész történetet megismerhetjük. 

Persze az a bizonyos lista a fiatal történész kezébe kerül, aki kideríti, hogy a rajta szereplő emberek egytől egyig halottak. Ahogy utánanéz a dolgoknak, kiderül, hogy egyik sem erőszakos halált halt, hanem valamilyen betegségben, vagy a véletlenek összjátéka miatt haltak meg. És ahogy egyre mélyebbre ássa magát, képbe kerül a Sárgaszínű Ló nevű épület és ennek tulajdonosa, Thyrza Grey. A fura nevű hölgy az okkultizmus híve, aki szeánszokat tart a házában és a mágiával foglalkozik. Ráadásul Mark Easterbrook nyomozása során rájön, hogy a Sárgaszínű Ló és bűbájossággal foglalkozó tulajdonosa valamilyen módon kapcsolatba hozhatóak a listán szereplő elhunyt emberekkel. 

Hogy milyen kapcsolatba? Azt a regény elolvasása után mindenki megtudhatja! Ha bármi továbbit árulnék el a történetről, félek, hogy olyan részletek derülnének ki, amelyek miatt kevésbé lenne élvezetes ez a krimi.

Mert ennek a történetnek nem abban van az ereje, hogy potyognak a hullák vagy, hogy például szerelemféltésből a féltékeny férj piszkavassal fejbe veri és megöli a feleségét. (Pedig meg kell, hogy valljam, az elején ezt hiányoltam is.) Hanem abban, hogy olyan atmoszférát teremt, úgy kerül be a képbe a boszorkányság, a mágia, a ráolvasás, hogy még aki nem hisz ezekben a dolgokban és elutasítja az okkultizmus tanait, még az is kételkedni kezd eddigi hitében. Ez a fajta légkör egyszerűen bemászott a bőröm alá és sokszor nem akartam elalvás előtt olvasni a könyvből, mert szabályosan attól féltem, hogy éjszaka egy gonosz boszorkány olyan bűbájt bocsát rám, ami miatt másnap reggel csúnya bibircsókos öregasszonyként fogok ébredni.

Illetve Agatha Christie olyan igazságokat fogalmazott meg szépen elbújtatva a történetbe, amelyeket nem győztem kijegyzetelni magamnak és amelyek a mai napig érvényesek:

"Tapasztalatom szerint az igazán gonosz emberek soha nem kérkednek. Egyszerűen hallgatnak a gonoszságukról."

Természetesen a romantikus szál sem hiányozhat a regényből és ez még pikánsabbá teszi az amúgy is jól megfűszerezett történetet. Főhősünk életében két hölgy is felbukkan és a könyv végéig nyitott marad a kérdés, hogy melyik hölgy oldalán találja meg a boldog befejezést.

"– Azt hiszem, szerelmes vagy – mondta vádlóan Rhoda. – Igen, ez az. A szerelem nagyon rossz hatással van a férfiakra. Megzápul tőle az agyuk: A nők éppen ellenkezőleg, pompásan érzik magukat, szinte sugárzanak, és kétszer olyan csinosak, mint egyébként. Vicces ugye, hogy a szerelem jól áll a nőknek, a férfiak meg olyanok lesznek tőle, mint a beteg birkák."

Persze itt is nagyban találgattam és gondolkoztam a bűnös személyén és majdnem, de csak majdnem eltaláltam, hogy ki a ludas az egészben, de aztán jött a szokásos Christie-féle porhintés a szemembe, meg a figyelmem elterelése és a végén a szokásos mondatom, hogy már megint átvertek!

Értékelésem: 4,5 / 5-ből 

Kiadó: Európa Könyvkiadó

Kiadási év: 2011

Fordította: László Zsófia

Megidézve #4

Egy csodálatos könyv került a kezembe, mégpedig Matthias Malzieu regénye, A szív mechanikája. Köszönhető ez annak, hogy Diamant egyik bejegyzésében szintén ebből a történetből választott egy idézetet, ami annyira megtetszett, hogy el is döntöttem, nekem ezt el kell olvasnom. Tegnap este bele is kezdtem és nem győzöm jelölni benne a szebbnél szebb gondolatokat. Most egyet szeretnék kiemelni:

"- A szíved csak protézis, gyengébb, mint egy rendes szív, és mindig is gyengébb lesz. Az óraszerkezet nem szűri meg olyan jól az érzelmeket, mint a szövetek. (...) Ugye, fájni szoktak a fogaskerekeid, amikor köhögsz?

- Igen.

- Nos, az a kis fájdalom semmiség ahhoz a szenvedéshez képest, amit a szerelem tud okozni. Minden örömért, minden boldogságért, amit a szerelemtől érezhetünk, előbb-utóbb szenvedéssel fizetünk. És minél jobban szeretünk, annál jobban fog fájni. Szenvedsz a hiányától, féltékeny leszel, megtudod, mi a meg nem értés, az elutasítás és az igazságtalanság. A csontod velejéig fázni fogsz, még a véred is jégkockákká fagy, érezni fogod, ahogy továbbcsúsznak a bőröd alatt. A szíved mechanikája pedig szétrobban. Én magam ültettem beléd azt az órát, tökéletesen ismerem működésének korlátait. Az örömöket csak-csak kibírja, talán többet is. De nem elég erős ahhoz, hogy elviselje a szerelmi bánatot."

(A kép forrása: www.weheartit.com)

Minden egy csatos cipővel kezdődött!

Agatha Christie: A fogorvos széke

Vallomással tartozom. Agatha Christie-től az első könyvet, a Paddington 16.50 címűt, középiskola első osztályában informatika óra alatt olvastam, mert a DOS szépsége már nagyon untatott. Kedves Tanárnő! Ezúton is elnézést kérek Öntől! 

Ezt a cselekedetemet azért nem bántam meg, mert ez egy, a szívemnek nagyon kedves kapcsolat kezdetét jelentette az életemben. Azóta vagyok nagy rajongója Agatha Christie-nek, a Krimi Nagyasszonyának. A kapcsolatunk ott fordult igazi rajongásba, amikor az angoltanárnőm ajánlására és a nyelvvizsgára készülve már nemcsak magyarul olvastam regényeit, hanem eredeti nyelven is. Emlékszem, szinte havonta álltam az egyik nagy könyvesbolt idegennyelvű részlege előtt, hogy kiválasszam a következő AC regényemet. Most is kiemelt helyen vannak ezek a könyvek, szinte egy polc csak az övéké.

Aztán 2010-ben (Agatha Christie 120 éves születési jubileumát ünnepelve) elindult egy sorozat, amely eredetileg 20 részesre volt tervezve és tudtam, hogy ezt nekem össze kell majd gyűjtenem. Minden második héten munkába indulásom előtt az újságárusnál kezdtem a reggelem, aki egy idő után automatikusan tette is félre nekem a könyvet, nehogy elvigyék előlem. Szép lassan növekedett a gyűjteményem és a végén nem 20, hanem 25 darab regény került a polcra, ugyanis a nagy sikerre való tekintettel a kiadó további 5 regényt megjelentett a sorozatban.

Ebből a sorozatból választottam most A fogorvos széke c. regényt. Előtte egy olyan könyvet olvastam, amely nem nagyon kötött le, vontatottnak és unalmasnak találtam, így olyat kerestem a polcomon, amelyben biztos lehettem, hogy nem fog csalódást okozni. Nem is okozott!

Már a történet eleje teljesen levett a lábamról, megmosolyogtatott. Kedvenc nyomozóm, a híres és felülmúlhatatlan Hercule Poirot a fogorvosához indul a szokásos félévente esedékes kezelésére. És mi ebben, ami mosolyt csalt az arcomra? Az, hogy Poirot retteg a fogorvostól. De természetesen a félelme nem akadályozza meg abban, hogy jól szemügyre vegye a fogorvosi váróban jelen lévő embereket. Persze, mint később kiderül nagyon is jól tette, mert miután megkönnyebbülten távozik a fogorvosától, dr. Morley-tól, még aznap telefonhívást kap Japp főfelügyelőtől, miszerint Poirot fogorvosa öngyilkos lett. Szíve szerint Japp ennyiben is hagyná a témát, de természetesen a belga nyomozó nem hisz az öngyilkosság verziójában. Így Japp főfelügyelővel együtt belevetik magukat az ügy felgöngyölítésébe. Ami azért is fontos Japp számára, mert Anglia egyik legfontosabb és legtitokzatosabb embere, a híres és nagyon gazdag bankár, Alistair Blunt is érintett benne, mert aznap ő is dr. Morley rendelőjében járt.

Mr. Blunton kívül sok érdekes szereplővel találkozunk a nyomozás során, akiket természetesen Poirot is kihallgat. A paletta tényleg nagyon színes: megismerhetünk egy titokzatos görög embert, Mr. Amberiotist, aztán dr. Morley orvostársát, dr. Reillyt is, illetve egy furcsa középkorú hölgyet, Miss Sainsbury Seale-t, akinek csatos cipőjére Poirot már az első találkozásuk alkalmával felfigyel. De találkozunk még a fogorvos titkárnőjével Miss Nevillel is, illetve vőlegényével, Frank Carterrel, Mr. Barnesszal, a titkosszolgálat egyik emberével, továbbá egy morcos amerikai fiatalemberrel, Howard Raikesszel is. Szóval Agatha Christie jó szokása szerint a gyanúsítottak sora nem kevés, a hullák száma sem áll meg egynél, sőt, egy titokzatos eltűnés is fontos szerepet kap és Poirot csak kérdez, megfigyel, gondolkozik, hogy a történet legvégén olyan megoldással álljon elő, amit álmomban sem gondoltam volna.

(Kép forrása: www.weheartit.com)

Pedig úgy kezdtem bele a könyv olvasásába, hogy most aztán figyelek minden apró jelre. Épp ezért tudtam, hogy a bejegyzés címében említett csatos cipőnek nagyon fontos szerepe lesz. Ebben igazam is volt, de erre a fontos szerepre nem sikerült rájönnöm. Az egész regény alatt tényleg figyeltem minden szóra, minden fontos momentumra, ott lihegtem Poirot és Japp mögött, gyűjtöttem az infókat és igyekeztem kicsomózni az összegubancolódott szálakat, de hát úgy tűnik ehhez még fejlődnöm kell, ehhez én még nem vagyok elég. Viszont épp ezért imádom Agatha Christie-t, mert nem tudom kiszámítani a regényeinek a végét. Ráadásul tőle mindig azt kapom, amire számítok: kikapcsolódást és szórakoztatást a legmagasabb fokon.


Értékelésem: 4,5 / 5-ből

Kiadó: Európa Könyvkiadó
Kiadási év: 2011
Fordította: Bencsik Júlia

Könyvszaporulat - július

Elnézve a júliusi beszerzéseimet, ezt a hónapot sikerült egész jól zárnom. Nem szálltam el nagyon sem a darabszámot tekintve, sem a költséget nézve. Persze azért így is sikerült 5 könyvet pakolnom a már most is roskadásig tele lévő könyvespolcomra.

Az első beszerzés Theresa Révay A hársak felett az ég c. könyve volt. Mivel ez a folytatása A Párizs felett az ég c. kötetnek, ami kedvenc könyv lett, nem is volt kérdés, hogy beszerzem a folytatást. Nem bántam meg, mert a két kötet, így együtt nyújt igazán nagy élményt és annak is nagyon örültem, hogy nekem nem kellett várnom a második rész megjelenésére, hanem rögtön olvashattam a folytatást is. 

Aztán szintén egy sorozat második része került a kosaramba, mégpedig Baráth Katalin A türkizkék hegedű c. kötete. Dávid Veronika nyomozásairól szóló sorozat első része, A fekete zongora, belopta magát a szívembe, és mivel nagyon kíváncsi vagyok, hogy Veron élete hogyan folytatódik a fővárosba való felköltözése után, szintén nem kellett sokat töprengenem a folytatás megvételén. Egyelőre nem kezdtem el olvasni, mert hamarosan indulok nyaralni, és ez a kötet lett az egyik kiszemeltem, amelyik a "molytáplálékot" fogja nyújtani nekem a szabadságom ideje alatt. (Más is ilyen nehezen dönti el, hogy milyen könyveket vigyen magával a nyaralásra?)

Júliustól egyébként eléggé tartottam, mert tudtam, hogy jön a nagy nyári Alexandra akció. Tavaly ilyenkor úgy jöttem haza a könyvesboltból, mint aki kirabolta azt. Ettől rettegtem idén is. De aztán most a kínálat átnézése után csak két könyvet zsákmányoltam. Az egyik Virgina Woolf Flush c. könyve. Erre több okból is nagyon kíváncsi vagyok. Egyrészt még nem olvastam Woolftól semmit sem, így ideje ezt a hiányosságomat pótolni, másrészt a könyv egy spániel szemszögéből íródott. Ők azok a teremtmények, akiktől elolvadok, bármikor is látom őket, mert nekem is hű társam volt 13 éven keresztül egy cocker spániel.

A másik akciós könyv Radka Denemarková Hitel pénze c. regénye. Ezt már régóta nézegettem, és most nagyon örültem, amikor láttam, hogy bekerült az akciós könyvek közé.

Az utolsó beszerzésem "hirtelen felindulásból" történt. Megláttam a borítót, beleszerettem, aztán a fülszöveg elolvasása után úgy döntöttem, hogy kell nekem Sabina Berman Én, Én, Én c. könyve. Már ki is olvastam és nem nyúltam vele mellé, mert egy nagyon különleges történetnek találtam. Örülök, hogy a könyvespolcomon tudhatom.

Úgy érzem augusztusban is lesz majd miről írnom, már ebben az elmúlt 4 napban is gyarapodott a könyveim száma. A kérdés az, hogy hol fog megállni?

A hónap leg-leg-leg könyvei #3

Már megint egy újabb hónap eltelt a nyárból. Néha kicsit szomorú vagyok ilyenkor, hogy már csak az augusztus áll előttünk és itt az ősz. Aztán mindig megvigasztalom magam, mert az őszben és utána a télben is ugyanúgy meg szoktam találni a szépséget és olvasni meg minden hónapban lehet. Úgy, ahogy azt júliusban tettem, amikor is 7 könyvvel gyarapítottam az elolvasott könyveim számát. 

1. - 2. Theresa Révay: Párizs fehér fényei - A hársak felett az ég: ez a két kötetes történet annyira a kedvencemmé vált, hogy nehéz megfelelő "leg"-es jelzőt találnom rá. Talán a 2. világháborús regények közül itt kaptam meg magának az akkori történelemnek a legalaposabb bemutatását. De ebben a könyvben találtam rá Max von Passau személyére is, aki a hónap legkedveltebb férfi főszereplője címnek a nyertese.

3. Elizabeth von Arnim: Elvarázsolt április: a legirigyeltebb helyszín győztese ebben a hónapban ez a könyv, ugyanis az általa bemutatott villában San Salvatoreban én is el tudnék tölteni pár hetet.

4. Sabina Berman: Én, Én, Én: a július legkülönlegesebb hangulatú és témájú könyve vitathatatlanul ez volt. Engem nagyon elgondolkodtatott az autista Karen története.

5. Háy János: A bogyósgyümölcskertész fia: ez az a regény, amin a legtöbbször nevettem fel hangosan. Egyik reggel még az ébredezés fázisában kezdtem bele a villamoson, és pár perc elteltével úgy kellett nevetnem, hogy az utazók biztos bolondnak néztek.

6. Elizabeth Strout: Amy és Isabelle: lehet, nem jókor olvastam ezt a könyvet, és más majd nagyon fogja szeretni, de nekem ez volt az elmúlt időszakban olvasott regények között a legelnyújtottabb történet.

7. Agatha Christie: A fogorvos széke: a "legbiztosabb" választás azaz én még Agatha Christie könyveiben nem csalódtam. Tőle mindig a legcsavarosabb történeteket kapom.

Kérdezgetős díj

Díjat kaptam! Először Szilvamag, majd Nokedli volt olyan kedves, hogy gondolt rám. Ezúton is nagyon köszönöm Nekik!

A díjhoz kapcsolódó játék szabályai: 

1. Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról
2. A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell 
3. 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek
4. 11 embert meg kell jelölni és linkelni
5. Nincs visszaadás/visszajelölés

Először jöjjenek Szilvamag kérdéseire a válaszaim:

1. Kedvenc sorozatod? (film)
Nagy Dr. Csont (Bones) rajongó vagyok. E mellett idén a Tudorok c. sorozat került fel a kedvenceim listájára, bár ott még csak az első évadot láttam.

2. Kedvenc műsorod a rádióban?
Nincs, mert nem hallgatok rádiót.

3. Mennyit költesz havonta könyvekre?
Hú, sokat! Bár nagyobb önfegyelemmel vásárolok, mint tavaly, de ha átlagot nézek havi 5 könyv biztos a polcra került kb. 6-7.000 Ft értékben.

4. Mi volt a legutóbbi film, amit a moziban láttál?
Épp múlt hét szombaton láttam a Fejvadászok c. filmet, amely Jo Nesbø regényéből készült.

5. Mi a reakciód arra, ha valaki az általad egekig magasztalt könyvről negatív kritikát ír?
Semmi különös. Nem tetszhet mindenkinek ugyanaz a könyv. Ha már olyan személyről van szó, akinek hasonló az ízlése, mint az enyém, biztos, hogy beszélgetek vele a könyvről, mert kíváncsi lennék, hogy mi nem tetszett neki benne.

6. Szoknya vagy nadrág?
Nadrág, de mostanában a munkahelyemen egyre többször szoknya is.

7. Mi volt eddigi életed legkellemetlenebb szituációja, amit nem szégyellsz másokkal is megosztani?
Hm. A 30. születésnapomon szó szerint átestem. Ugyanis a barátaim meglepetés bulival készültek és én már kellően jól éreztem magam, amikor is a sötétben nem vettem észre a földön egy hangfalat. Ennek következtében óriásit estem, az államon felszakadt a bőr, a lányok ápoltak egy kicsit nagy nevetések közepette a női mosdóban. A vicces a következő munkanap volt, amikor a kollégáim sanda mosollyal az arcukon jegyezték meg, hogy "halljuk, nagy buli volt!" :)

8. Mi szerint választasz olvasmányt, ki és mi az aki befolyásolni szokott ebben?
Nem múlik el nap, hogy ne böngésszem az interneten a könyvesboltok, bloggerek oldalait, szóval általában innen tájékozódom. Befolyásolni az általam szeretett bloggerek kritikái, ajánlásai szoktak, de kollégáim, barátaim is ajánlottak már nagyon jó könyveket nekem.

9. Melyik volt az a könyv, ami annyira rossz volt, hogy azóta sem tudtad elfelejteni?
Egy középiskolai kötelező olvasmány: Németh László Iszony c. regénye. Akkor nagyon megszenvedtem vele, de szerintem újra kellene olvasnom, mert akkor még éretlen voltam hozzá.

10. Milyen szerepet tölt be az életedben a blogod?
Idén kezdtem el blogolni, de hamar kinőtte magát az első számú időtöltésnek. Sajnos nem jut rá annyi időm, mint szeretném. De már most sok kedves ismerőst, barátot és biztató szót köszönhetek neki.

11. Ha szereplője lehetnél egy regénynek (lehet mellékszerep is, ami akár később főszereppé is válhat), melyik lenne az?
Azt hiszem egy kicsit mindig azzá a szereplővé válok, akiről épp olvasok. De ha választhatnék, akkor az örök kedvencem azaz a Büszkeség és balítélet c. könyv Lizzyjének helyében lennék szívesen.


Alább pedig Nokedli kérdéseire adott válaszaimat olvashatjátok:

1. Előfordult-e valaha, hogy az éppen olvasott könyv szereplőjével álmodtál?

Hogyne, elég sűrűn. Főleg azoknál a könyveknél szokott ez megtörténni, amelyek "földhöz vágnak".

2. Volt olyan, hogy olvasás közben kedvet kaptál egy helyszín bejárásához, s aztán be is jártad azt?

Jaj, szinte mindig kedvet kapok hozzá. Többek között a könyvekben olvasottak miatt szeretnék eljutni Olaszországba is, de még nem sikerült.

3. Ha egy könyv szereplője lennél, milyen lennél? (amazontermészetű, vadromantikus, élőhalott, másegyéb)

Semmi paranormális. Azt hiszem (lásd fentebbi 11-es kérdés), hogy Jane Austen valamelyik hősnője lennék.

4. Hangulatolvasó vagy, vagy valamiféle terv/lista szerint haladsz?

Is-is. Van olyan fejben lévő listám, hogy miket kéne pótolnom és azokkal próbálok szépen lassan haladni. De azért legtöbbször a hangulatomnak megfelelően kapom le a következő könyvet a polcról.

5. Ha már lista: mit gondolsz ezekről a mostanság divatos listákról? (1001 könyv, 303 könyv, satöbbi)

Szeretem olvasgatni őket, mindig találok benne olyanokat, amelyekhez kedvet kapok.

6. Egyszerre egy könyvet olvasol, vagy többet?

Az esetek nagy többségében egyet, de volt azért már olyan, hogy több könyvet is olvastam. Ezek ilyenkor teljesen eltérő témájúak.

7. Ha befejeztél egy könyvet, még morfondírozol az olvasottakon egy darabig, vagy rögtön ugrasz a következőért?

A könyvtől függ. Ha olyan, van, hogy napokig rágódom a történeten, de mivel nem sokáig bírom olvasás nélkül, olyankor is belekezdek már egy következőbe.

8. Mi volt a legnagyobb könyves csalódásod? (akár jó, akár rossz értelemben)

Jó: tavaly a Veszedelmes viszonyok. Ajánlásra vettem ki a könyvtárból, de megrémültem egy kicsit tőle, hogy nincsenek benne párbeszédek és attól is, hogy levélregény. Ehhez képest az egyik legnagyobb kedvencemmé vált és csak ajánlani tudnám mindenkinek.

9. Bárkinek szívesen kölcsönzöl könyvet, vagy csak néhány kiválasztottnak?

Féltem a könyveimet, mert sajnos már jártam úgy, hogy nem kaptam vissza. Ezért csak néhány kiválasztottnak kölcsönzök, de nekik nagyon szívesen.

10. Egy indiszkrét kérdés: tanulóként bedugtad a tankönyvet éjszaka a párnád alá, hogy alvás közben fejedbe szálljon a Tudás? :)

Nem lett volna nagy hely rá, ugyanis én csak kispárnával alszom :)

11. Egy még indiszkrétebb kérdés: mi a kedvenc nassod?

Sajnos nem nagyon engedhetem meg magamnak a nassolást, de a saját készítésű tiramisu golyónak nehezen tudok ellenállni.

Utoljára hagytam a +11-et magamról:

1. Imádom Írországot, az ír zenét és az ír táncot.
2. Még az ágyneműtartómban is könyveket tárolok.
3. Nincs jogosítványom és biciklizni sem tudok.
4. Nekem olyan a kávé, mint Gombóc Artúrnak a csokoládé. Jöhet bármilyen formában és minden mennyiségben! :)
5. 29 évesen jártam először külföldön.
6. Óvodában fenyőfa volt a jelem, ezért a mai napig nagyon gyorsan tudok karácsonyi ajándékkísérő kártyákat gyártani, annyit rajzoltam le.
7. Szeretem a telet, mert szerintem akkor lehet a legjobban az ágyba kucorodni egy jó könyvvel (no meg egy pohár forralt borral)!
8. Horoszkópom szerint a Halak jegyében születtem, a víz közelében tudok a legjobban kikapcsolódni. Ezért ha tehetem, minden héten eljárok úszni.
9. Éveken át naplót írtam, amiket a mai napig őrzök.
10. Egy tavalyi rossz élmény miatt félek a mennydörgéstől.
11. És a végén egy vallomás: középiskolásként nem olvastam el minden kötelező olvasmányt.

Úgy gondoltam, hogy a díjat már nem adom tovább, mert ahogy láttam, lassan körbeért, és azok már mind megkapták, akiknek küldeném.