Rossz úton járva

Nógrádi Gábor: A gonosz hét napja

(Légy jó, tesó!)

Idén már párszor rádöbbentettek az olvasmányaim arra, mennyire buta voltam, hogy eddig távolról szemléltem csak a mai magyar írók műveit. Most, hogy elolvastam Nógrádi Gábor legújabb könyvét, megint csak ezen agyalok, illetve azon, hogy ha nem került volna a kezembe, akkor elszalasztottam volna egy nagyon jól megírt ifjúsági regényt. Olyat, amelyet bármelyik tizenévesnek a kezébe adnék, hogy olvassa el és egy kicsit gondolkozzon el rajta. Bár én már nem ezt a korosztályt képviselem, szépen elmerültem én is a gondolataimban, amikor becsuktam a könyvet.

A történet elején Luca, egy ötéves kislány a ház tetején ücsörög, miközben a rémülettől megkövülten álló édesanyja, és a bátyja próbálja onnan leimádkozni. De Luca nem hajlandó mozdulni. Ugyanis Alex, a majdnem 10 évvel idősebb bátyja, azt állította, hogy Foltos, az egy hete beszerzett kiskutyájuk haldoklik és Luca erre úgy reagált, hogy ha Foltos meghal, akkor ő bizony leugrik a tetőről.

Igazán figyelemfelkeltő nyitójelent volt ez, ráadásul már ebben a rövid részben érződött, hogy Alex keze jócskán benne van abban, hogy Foltos a végét járja. Pedig Foltos Alexnek köszönheti azt, hogy egy héttel ezelőtt, mint izgő-mozgó kiskutya a családhoz került. 

Egy héttel ezelőtt a Czippán családban bombaként robbant a hír, hogy az ügyvéd édesapa elhagyja a feleségét és két gyermekét, mert talált magának valaki mást. Egy fiatalabbat, egy csinosabbat. A feleség nem sejtett eddig semmit sem, de Alexet mégsem érte ez a hír annyira váratlanul, mert ő nem is olyan rég véletlenül látta az apját egy másik nővel. Apuka elcuccol, anyuka összeomlik, Alex pedig magában dühöng, Luca meg még sok mindent nem ért a kialakult helyzetből. A fiú pedig lázadásként az egész világ ellen ellóg egy napot a suliból, amikor is egy hajléktalan dobozában kiskutyákra akad. Foltost választja ki és meglepi vele a húgát. Luca első látásra beleszeret a kölyökkutyába, de akkor még nem is sejtik, hogy mennyire speciális kutyát szereztek be. 

Foltos viselkedése, egészsége nagyon szoros kapcsolatban áll Alex tetteivel. Merthogy Foltos úgy működik, mint valami iránytű, aki jelzi, ha rossz útra lépsz, ha rosszul választasz a jó és a gonosz dolgok között. Az elkövetkező egy hétben Alex életében csupa olyan dolgok történnek, ahol döntenie kell, hogy melyik utat járja. Bizony, sokszor rossz úton indul és ilyenkor Foltos a kölyökkutyából hirtelen felnőtté válik, sőt szinte aggastyán lesz és nem engedi magához közel Alexet sem. Ha a fiú valami nagyon gonosz dologba keveredik, akkor Foltos annyira beteg lesz, hogy már a legrosszabbra lehet számítani.

Alexnek elég sok idejébe telik, míg felismeri, hogy Foltos és az ő viselkedése között kapcsolat van. De még akkor sem hajlandó változtatni azon, hogy ne a rossz irányba menjen tovább. Az igazi lökést ahhoz, hogy átgondolja az elmúlt hét eseményeit, és ráeszméljen, hogy útközben valami nagyon csúnyán elromlott, azt Luca adja meg tesójának, azzal, hogy felmászik a tetőre és a leugrással fenyegetőzik. Hogy kap-e esélyt Alex arra, hogy ezt a gonosz által uralt egy hetet jóvátegye vagy sem, azt nem szeretném elmondani, derüljön ki a könyvből, mert szerintem ezt a történetet minél több embernek el kellene olvasnia kortól függetlenül.

A két testvért nagyon szerettem. Alex engem emlékeztetett Salinger Zabhegyezőjének főhősére, Holdenre. Holden is igazából csak a húgát szerette, hasonló korúak voltak és Holdennek is bírtam a szövegeit, csakúgy mint Alexnek.

"Az ember sose tud egyedül maradni, ha akar. Bezzeg kurvára magányosan hagyják, ha nem akar. Ki van ez találva."  

Az író az Alex és Luca közötti kapcsolatot olyan jól mutatja be, hogy szinte láttam magam előtt a mogorva tinédzser fiút a pattanásaival és esetlenségével, miközben a csacsogó, bozontos hajú kishúgával sétálnak haza az óvodából. Vagy amikor durván kizavarja őt a szobájából, amit persze utána rögtön meg is bán. És hiába hívja néha lököttnek vagy kis hülyének, ezek mögött a szavak mögött is érezzük az igazi testvéri szeretetét a kislány felé.

Alex tettein persze sokszor csóváltam a fejem, de azért még emlékszem, milyen nehéz tinédzsernek lenni. Pláne, ha valaki háta mögött épp most esik szét a család, és nem figyelnek rá, nem tud tanácsot kérni, akkor aztán még könnyebb hülyeségeket csinálni. Mert Alex aztán tudja, hogyan kell néha igazán gonoszul viselkedni. Ettől függetlenül nem tudtam rá haragudni, csak nagyon szorítottam neki, hogy ismerje fel, hogy rossz irányba halad és legyen annyi esze, hogy változtat a dolgokon. Amit nagyon imádtam benne az a sajátságos humora volt. Sok olyan "beszólása" volt, amin percekig kuncogtam. Személyes kedvencem:

"A hír a nők között gyorsabban terjed, mint a neten. És fizetni se kell érte. Szerintem wifivel működnek."

A könyvben megemlített témákat, problémákat is nagyon maiaknak, nagyon valósnak tartom. Volt szó széteső családról, suliból való lógásról, igazolás hamisításáról, egy kis pénz elcsenéséről a szülők pénztárcájából, hamis facebook profilról, ivásról, szexről, drogokról, így szinte mindazon veszélyekről, ami a mai tizenéveseket testközelből fenyegetik.

Összességében Czippán Alex egy hetének története számomra letehetetlen olvasmány volt. Néhol kemény, néhol szókimondó, de nagyon életszagú könyv ez, mindeközben végig humoros marad. Ahogy pedig Foltos kutya funkcióját kitalálta az író, az szerintem zseniális. Jó lenne, ha minden mai tizenévesnek lenne egy ilyen Foltosa, talán akkor sokan nem térnének le a jó útról a kevésbé jóra, mert lenne egy iránytűjük, aki terelgetné őket a nagyvilágban.

A könyvet és a benne megbúvó kedves szavakat köszönöm Nógrádi Gábornak és a Móra Könyvkiadónak!


Értékelésem. 5 / 5-ből

Kiadó: Móra Könyvkiadó
Kiadási év: 2012